A rossz tanuló felel

Mint azt a Karinthy parafrázis is sejteni engedi: a szórakoztató darab éppen csak annyira könnyed, hogy kicsorduljon. Az iskolapadban, ahová Juhász Kata darabja visszahívja, visszaküldi a nézőt egymás mellett ül sírás és nevetés. Hátra tett kézzel.

„…Nem az iskolának: az életnek tanulok. De miért pont ott? Pont ott mit, ha azt nem? Megtanulok nem tudni. Megtanulom, milyen érzés a tanácstalanság, az inkompetencia, az eszköztelenség, a tehetetlenség. Ilyen később is lesz, ugye emlékeztek?
Először.
Aztán megtanulom, mit lehet ezzel, mit lehet olyankor kezdeni.
Vagy csak nem felejtem el?
Ez az, amit álmomból fölverve is…
Életem legfontosabb elhatározása: rossz tanuló leszek.”

Koreográfia, tánc: Juhász Kata
Konzultáns: Lóky Tamás

Fény: Payer Ferenc
Zene: Gergely Attila
Jelmez: Nagy Fruzsina
Segédrendező, dramaturg: Varga Kata-Lina
Koreográfus asszisztens, külső szem: Rózsavölgyi Zsuzsanna
Produkciós asszisztens: Lóky Tamás